A szárdok tehát – ahogy a többi tartomány lakói sem - nem olaszok, hanem szárdok. Nagyon büszkék ugyan a szárd identitásukra, de nincs olyan ellenérzésük az olasz iránt mint például Korzikán a francia ellen. Korzika, ami mindössze egy 20 perces kompozásra fekszik Szardíniától, s az átjutás olyan kötetlen és egyszerű, mintha csak a Hapcival mennénk át a Jászai Mari térről a Margitszigetre,  sokkal jobban érezteti a franciaellenességét. Bár Korzikán valójában mindössze két nyelvet beszélnek a franciát és a korzikait, a francia nyelvű feliratokat lefestik fekete festékkel, vagy az egyszerűség kedvéért géppuskával kilövöldözik a francia szövegrészeket. Ha a turista nem tud franciául, az Korzikán nem akadály, korzikai nyelven úgysem tudhatunk, tehát kézzel lábbal mindenkivel meg akarják értetni magukat, meg akarnak érteni bennünket és végtelenül kedvesek. A turistákra vigyáznak, a helyiek megnyugtattak: ne aggódjunk februártól novemberig nem lövöldöznek, mert akkor turisták vannak a szigeten. Ők elintézik ezeket a lövöldözős dolgokat télen a holtidényben.