Ezt a blogot az Itália iránti szeretetem hozta létre. Nem tanácsadási céllal készült, nem akar olyanokba belemenni, hogy a kompra Livorno és Olbia között mennyibe kerül a jegy, vagy mikor indulnak a buszok Velencéből Padovába, sokkal inkább a hangulatot és a feelinget akarja megragadni, mint a mindennapi praktikus utazási tudnivalókat. Szól viszont  napfényről, tengerről, hegyekről, palotákról, városokról, falvakról, emberekről, ételekről, italokról, divatról, autókról, szállodákról, strandokról, északról, délről, mindenről, ami Olaszország. Mindezt lazán szerkesztve, kis sztorikkal, élményekkel tűzdelve. A cikkeket első sorban magamnak írom, összefoglalva mindent, amit az elmúlt 33 év utazásai során Olaszországban átéltem, megtapasztaltam. Ha mindemellett hasznos tanácsként, vagy csak szórakoztatásként, érdekességként szolgál mások számára, akkor az csak külön öröm lesz a számomra. 

A mottóhoz még annyit: apósom a 60-as években bejárta a világot, amikor még nem volt internet, de még mobiltelefon vagy telefax sem volt. A rengeteg élményt, amivel találkozott ugyan néha el-elmesélte, de azokat soha nem írta le, így feledésbe merülnek. Elfelejtjük, ami az afgán királyi udvarban vele történt, vagy netán azt, hogyan próbált hűsölni a nappali 50 fok után Bagdadban éjjel 3-kor a háztetőn, mert akkor már csak 44 fok volt, vagy milyen is volt a háborúk előtt a kelet Párizsaként emlegetett Bejrút, amikor leginkább a francia Riviérához hasonlított. Ezekre sokszor már ő maga sem emlékszik pontosan vissza, ezek az emlékek elvesznek, s jó lenne, ha a saját élményeimet megörökítve, azok legalább magamnak, a családomnak megmaradnának, de ha netán másnak is szórakozást jelent, akkor szívesen osztom meg ezeket.  

A leírtak nem objektív vagy vitathatatlan tények és értékítéletek, azok mind a saját szubjektív élményeim, ahogy én láttam, ahogy velem történtek.