Szicíliából utaztunk hazafelé, s egy éjszakára megálltunk Toszkánában a már korábban említett kúriában megpihenni. A tulajdonos fiatalember a családfáját az ókori rómaiakig tudja visszavezetni, de ez nem akadályozza meg abban, hogy egész nap fekete Armani öltönyben rohangál a vendégek kívánságait lesve. Ő maga cipeli be a bőröndöket, ha kell, felszolgál az étteremben, a teraszon, számlát ír a recepción, kézben tartja az egész szállodát. Itt rögtön eszembe jut az ötcsillagos osztrák Hotel Pichlern az ausztriai Ennstalban, ahol a kapu előtt megállva, még ki sem jöttek elénk, s hagyták, hogy egyedül vonszoljam fel a bőröndöket az emeletre. Az autót vigyük el mi magunk a birtok túlsó végén lévő garázsba (amiért persze fizessünk napi 40 Eurot) és gyalog jöjjünk vissza. Amikor a szállodaszámlát fizetni kellett, akkor persze az árakban nagyon érvényesítették az öt csillagot. Visszatérve Cortonára ott ez szerencsére nem így működik. Amikor pár éve Pugliából hazafelé jöttünk barátainkkal egy mikrobuszt bérelve, a már említett olasz barátunknak mondtam, hogy nem hagynánk kint a napon az autóban a vásárolt borokat, nehogy tönkremenjenek. Lelkesen felajánlotta, hogy azt a pár üveget felkapja és beviszi a hűtőraktárba. Kitártuk az ajtót és ott állt a mikrobuszban 6 rekesz bor... Arcizma sem rezdült a fekete Armaniban felkapta a rekeszeket és vitte a raktárig, s másnap vissza. Ez a vendéglátás.

Miért is mondtam a hajviseletet? Azt már mondtam, hogy észak és dél között vannak különbségek stílusban, véleményben és egymás iránt kölcsönös az antipátia, amit pimasz megjegyzésekkel szoktak hangsúlyozni. Amikor Szicíliából tértünk hazafelé megemlítettem toszkán barátunknak, hogy milyen érdekes a szicíliai férfiak között nagyon sok a kopasz, ugyanakkor a strandon láttuk, hogy sokszor a hátukon is nagyon gyapjasan szőrösek. A toszkán erre egy elegáns mozdulattal beletúrt a vállig érő hullámos fekete hajába és csak annyit mondott: "Tudod mi toszkánok a fejünkön hordjuk a hajunkat."