Az Amalfi félsziget egyik gyöngyszeme Ravello. A városka magasan a hegytetőn fekszik. A parti úttól Amalfinál egy lélegzetelállító szerpentinen lehet feljutni, ami időnként egysávosra szűkül. A kanyarokban csak úgy olaszosan, mindenki dudál mindenkinek, hogy jön, lévén a kanyarok praktikusan beláthatatlanok, s az olaszok déli szokás szerint minden kanyart levágnak az autójukkal. Mi több, nem mennek lassan… A házakkal teletűzdelt zöld hegyoldalt reggelenként a pára és a felhők belepik, és délelőttre tisztul csak ki az idő, akkor viszont a csodásan sütő nap fényében elénk tárul a csodás panoráma az egész Salernoi öböllel és a Tirrén tengerrel.

A városkában vannak ugyan turisták, nem is mindig kevesen, de mégis a nyugalom szigete. A turizmus még nem tette tönkre a helyiek kedvességét és segítőkészségét. Történt egyszer, hogy egy patikában vásároltam, s hitelkártyával fizettem gyógyszert és napozószereket. A hitelkártya terhelés megtörtént, azonban a patika olasz bankjának automatikus válasza azonnal vissza is fordította az összeget. Így a terhelés ugyan megvolt, a pénz is elment, de a címzetthez nem jutott el. Nem tudhattuk ugyanakkor, hogy ténylegesen vissza is jön a pénz, mert szombat lévén, az olasz bankban nem volt elérhető ember, a magyar bank ügyfélszolgálata pedig nem tudott választ adni arra, vajon a pénz most vissza is jött-e vagy sem. Az olasz patikus megoldási javaslata elképesztő volt: vigyem el nyugodtan a kb. 200 Euro értékű árut magammal, majd hétfőn látni fogom, hogy visszajött-e a pénz hozzám vagy sem. Ha nem jött vissza, akkor OK, ha visszajött, akkor meg megadja a bankszámlaszámát, tegyem meg, hogy utólag átutalom neki. (!!!) Nem tudott rólam semmit, tudta, hogy magyar vagyok, másnap elutazom a városból és nem is jövök vissza, mégis teljesen biztos volt benne, hogy ha nem sikerült a transzfer, át fogom neki utalni a pénzt. Még ajándék krémeket is adott, próbáljuk ki.  Hazaérve láttam, hogy a pénz visszajött, tehát azonnal átutaltam neki az összeget és egy e-mailben meg is köszöntem a bizalmát. Vajon ez Bécsben is így működne? Nem biztos, Parndorfban legalábbis biztosan nem.  A parndorfi outletben vásároltam Ausztriában az unokámmal, akinek megtetszett egy szép karácsonyi szalvéta. 2 Euro volt az ára, s a kasszánál bogarásztam az apróimat. Nem jött össze, csak 1,88 Euro. Mondtam az eladónak, hogy nincs annyi apróm, egy 100 Eurosom van, vagy ez az 1,88. Ő jeges  udvariassággal közölte, vissza tud adni 100 Euroból, elvégre neki minden fillérrel el kell számolnia.  Micsoda különbség a két habitus között...