Eredetileg a szegény hegyi pásztorok eledele volt, akiknek sokszor heteket – hónapokat kellett a hegyekben tölteniük, s ezt ették kenyér helyett. A carasau egy hajszálvékonyra nyújtott durumlisztból, sóból, vízből készült  tészta –  palacsinta vastagságú és méretű – amit a kisütés után kiszárítanak, megkennek egy kis olivával, és hónapokig fogyasztható. Lévén nem tettek bele eredetileg tojást, így a hőségben a tartósítása nem jelentett gondot. A ropogós lapocskákat ma már készítik többféle ízesítéssel is, tojással, nagyobb mértékű sózással, de az eredeti – a külön ízesítés nélküli - szerintem a legfinomabb. Szardínia szigetén és már egyre több helyen az olasz szárazföldön is étkezések előtt szolgálják fel bevezető ropogtatnivalóként, a grissini helyett, vagy amellett, de kitűnő borozgatás mellé rágcsálnivalóként is.