A dolog magyarázata Szardíniához kötődik. A magyar nevek a kettős hangzóikkal valójában minden külföldi számára kimondhatatlanok. Nem lehet elfelejteni a kedves jeleneteket, amikor a hajdani NDK-ban Drezda legjobb éttermét a Szeged éttermet javasolták a helyiek, s ez németül bizony könyörtelenül „menj enni a Segedbe” felszólításként hangzott.

Nyilvánvaló, hogy külföldön a Gergely Gergeli lesz, az Orsolya Orszolia, az Andreára úgy gondolják, az férfinév, a Gyulára meg, hogy női név, hiszen az Giulia, a Zoltán és a László meg nem is tudni micsoda.

Egy este vacsorázni akartunk Villasimiusban, s asztalt foglaltunk. Minden remekül ment volna, de a pincér nem tudta leírni a magyar nevemet. Betűztem, artikuláltam, sehogy nem ment. A tökéletes problémamegoldó képességgel rendelkező feleségem – mi mást is írhatnék róla, nyilván ő is el fogja olvasni ezt a cikket - azonnal felmérte a helyzet reménytelenségét, és közbelépett, Közölte a pincérrel: „Úgy írja be Drágám, hogy Dottore Sartori”. A pincér meghajolt, „Természetesen Dottore Sartori, már be is írtam, várjuk Önöket 8 órakor.”