A filmekből, naptárképekről mindig a napfényes Toszkána néz ránk, ciprusokkal a dombtetőkön és pipacsmezőkkel vagy virágzó napraforgóval a réteken. A képeken persze mindig süt a nap, de vajon mindig? Toszkánának egy része bizony éppen az olasz csizma közepe, s ott a nyugat felől a hegyek felé feltörő áramlatok révén igen sokszor előfordulhat, hogy a nagy hőség gyorsan átvált egy óriási zivatarra. Na ehhez biztos nem kell esernyő, mert abban a zivatarban az ernyő nem segít. Volt olyan hogy 30 percig ültünk az autóban a hotel előtt, mert nem tudtunk kiszállni a véget nem érő felhőszakadás és az autó mellett hömpölygő ár miatt.
Esernyőre azonban nem csak ezért lehet szükség. Aki látta Goldie Hawn 70-es évek végén készült krimi-vígjátékát az Óvakodj a törpétől-t, az tudhatja, hogy az esernyő fegyver. Nincs ez másként Toszkánában sem, ezt egy cortonai történet igazolja.
Cortona Toszkána egyik közepes méretű városkája. Nem a leghíresebb, mert a turista előbb az obligát Firenze-Pisa útvonalat járja be, aztán jöhet a második vonal Sienna -San Gimignano, de a legérdekesebb toszkán városok a harmadik-negyedik vonalba eső kevésbé ismert és látogatottak: Cortona, Arezzo, sőt a még kisebb San Quirico D'Orcia, Gaioli és a többi Chiantiban lévő kisváros. Cortona bár nem tartozik a legnevesebbek közé, népszerűségét szintén egy amerikai filmnek köszönheti, a Napsütötte Toszkánának. A filmben a tönkrement házassága után a magányossá vált hősnő, akit Diane Lane játszik, a barátnői ajándékaként eljut Toszkánába és ott Cortonában meglát egy régi omladozó villát. Beleszeret, ottmarad. A film tele van klisékkel, minden benne van, ami egy amerikai filmben csak elképzelhető, a nehezen megnyíló magányos olasz öregúr, az otthon maradó két leszbikus barátnő, akikből az egyik természetesen ázsiai, a meleg turistacsoport, akikkel a nő eljut Itáliába, a macsó olasz csődör, akibe a hősnőnk beleszeret, de természetesen megcsalja, ahogy egy olasz filmbeli macsótól elvárható, a szeretetre méltó rendkívül szorgalmas lengyel vendégmunkások, akik egy mukkot sem beszélnek a lengyelen kívül, bár otthon egyetemi professzorok voltak, a szexbomba olasz közjegyzőnő, aki két mozdulattal oldja meg az ingatlan átírását, és a pórul járt arrogáns német vevők, akiknek az olasz signora természetesen nem adja el a villát, hanem a szegény megcsalt amerikai feleség hősnőnket választja vevőként. A film egyébként nézhető, kedves, de mindenképpen Toszkánába csábító. Ezért aztán - nyilván most nagyon meglepődtünk - megjelentek itt is az amerikai turisták, sétálnak az óváros szűk utcáin, betérnek a kis vendéglőkbe, kávézókba.
Megjegyzem, ha Cortonában járunk érdemes beugrani a La Bucaccia vendéglőbe a Via Ghibellina 17-be, mert ragyogó helyi konyhát visznek. A családi étteremben még a gyerekek is aktívan kiveszik a részüket, a tulajdonos kislánya hozhatta ki a vizet és a kenyeret az asztalhoz. Mindenki imádta a gyereket annyira komolyan vette feladatát.
Az óvárosban mi is sokat sétáltunk, s egyszer a kis főutcán az egyik kávézóban láttunk három rendkívül elegánsan öltözött olasz dámát. Decens kosztümökben, kalapokkal és esernyővel felszerelkezve itták az Aperolt, meg a kávéjukat, sütiztek s közben csevegtek egymás szavába vágva. Egyszer csak az egyik dáma felpattant a székéről, felkapta az esernyőjét és az asztalka mellett elfutó - mi csak akkor vettük észre mi is fut el - patkányt kezdte verni elemi erővel. Addig nem nyugodott, amíg a patkány holtan nem terült el a kockakövön. Akkor dolga végeztével visszaakasztotta az ernyőt a szék karfájára és tovább iszogatta a kávéját, mintha semmi nem is történt volna. Na ezért érdemes Toszkánába ernyőt is vinni, ha az eső ellen nem is, de egy fenevad ellen biztosan jó lehet. Farkasra, vaddisznóra azért ne menjünk ezzel a fegyvernemmel, bár Toszkána erdeiben - sőt szőlőiben is - abból is akad bőven.
