Itt az ideje, hogy visszatérjünk egy kicsit a borokhoz. Campaniaban sem terem mindenhol olyan remek szőlő, amiből bort lehet készíteni. Ott van például Sorrento, ahol a turisták kedvéért az igazi sorrentoi citromon és az igazi sorrentoi kerámián kívül értelemszerűen mindent árulnak, ami igazi sorrentoi, így igazi sorrentoi bort is. Ezzel csak az a probléma, hogy Sorrentoban, nincs szőlőtermesztés. Máshonnan  hozott borszőlőből készítenek borokat, amiket aztán sorrentoi borként értékesítenek a zömében amerikai turistáknak. Aztán ott van a "világhírű" Lacrima Christi, ami magyarul annyit tesz, Krisztus könnyei. Már nem is tudni, ez valójában fehér, vagy vörös bor, mert árulnak ebből mindenfélét, sőt már angolosan írják is Lacryma Christi, s a turisták szerint ez maga a csoda, mintha maga Krisztus könnyei lennének. Ehhez képest a mélyen katolikus olaszok meglehetősen profánul állnak ehhez az italhoz, szerintük még Krisztus is elsírná magát, ha meg kéne innia. Krisztus könnyei helyett én a fenti képen látható bort javaslom megkóstolni. Az Amalfi part déli oldalán termelt szőlőből készül, Ravelloban kóstoltam először, a Terre Saracene. Aki megkóstolja, nem fog csalódni.