...mert van az első vonal, amikor Toszkánából mindenki Firenzét, Pisát akarja megnézni, aztán jön a második vonal, Cortona, Lucca, Arezzo, s végül van a harmadik vonal, amikor valaki már vagy olyan sokszor járt arra, hogy minden obligát turisztikai látványosságot látott, amit ki kell pipálni, vagy eleve eszébe nem jut a zsúfolt, japánoktól és amerikaiaktól hemzsegő Firenzébe bemenni, vagy a ferde tornyon kívül mást nyújtani nem tudó Pisába utazni. Ilyenkor elindul a harmadik vonal felé, azaz az olyan kis városkákba, tenyérnyi helységekbe, ahol turistát elvétve sem látni. Ezeken a helyeken elfogadjuk, hogy csak olaszul tudnak velünk kommunikálni, viszont egy pár szavas olasz tudás utat nyithat előttünk: boldogan hívnak meg egy pohár borra, vagy megkínálnak pár szelet frissen szeletelt sonkával. ...és persze ehhez is kínálnak egy pohár bort, tehát rosszul nem járhatunk. Az egyik legszebb példa a képen látható San Quírico D'Orcia. Évszázadok óta változatlan utcák, házak, kedves nyugodt emberek, finom ételek és italok. Pici üzletek, butikok, galériák, ugyanakkor a Shopping Centereket és McDonaldsot hírből sem ismerik. Nem biztos, hogy ezekre előre precízen fel kell készülnünk. Hagyjuk magunkat az útszéli barna tábláktól újabb és újabb helyekre irányítani, és olyan helyekre juthatunk így el, amiket egyetlen útikönyv sem jelez, mégis mindegyik maga a földi édenkert.
