A korzikai intermezzo után vissza Szardíniára. A szárdok sajátos módon már azért is hálásak, ha nem németül vagy angolul szólítjuk meg őket, hanem olaszul.  Egy villasimiusi szállodában mondta a mixer, hogy ők annyira hálásak nekem, mert én olaszul szólok hozzájuk. Szabadkozásomra, miszerint nem is tudok jól olaszul, a nyelvtanom meg egyenesen pocsék, az volt a válasz, hogy nem érdekli őket a nyelvtanom, ők azért hálásak, mert én az ő nyelvükön akarok beszélni és nem várom el, hogy tudjanak németül vagy angolul. Állítása szerint, ha egy angol vagy németajkú megérkezik, még köszönni sem hajlandó nekik olaszul, ezért ők azt köszönik meg nekem, hogy én próbálkozom velük a saját nyelvükön kommunikálni. Hálája jeléül egy üveg proseccot hozott ki nekünk… A történethez annyi komment, hogy szerintem aki utazik, annak bele kell férjen az életébe, hogy legalább 8-10 alapszót – a köszönést, a kérem-köszönömöt, igent, nemet – megtanuljon a célország nyelvén, mert ez egy olyan gesztus, amit a helyiek értékelnek, és mellesleg azonnal minőségi ugrást lehet elérni az elbánásban is. Elég, ha abból indulunk ki, mi milyen hálásak és valóban boldogok vagyunk, ha egy külföldi egy két magyar szót megpróbál kimondani a kedvünkért.

Prosecco után újra egy kis bor. Az egyik kedvencem a Vermentino, ami annyira finom, és boros körökben a névről már azonnal be is ugrik, na az igazi szardíniai szőlő. Vagy mégsem? Ha jobban utánanézünk 1988 óta hivatalosan elismert szardíniai szőlőfajta. Annyit tudni róla, hogy vagy provence-i vagy languedoci eredetű, de az is lehet, hogy az észak-olasz Liguriából érkezett, netán korzikai, vagy spanyol eredetű. Vagy ki tudja?  Nem is érdekes, a lényeg, hogy Szardínián jó talajra lelt és remek bor készül belőle. Az íze zseniális, könnyű száraz bor, a fanyarság apró jele nélkül, gyönyörű aranyló színnel, szinte süt belőle a napfény. Akár a sarki boltban is megvehetjük, bármely termelőtől is származik. Ne aggódjunk, ha csak 2 Euró az ára, az olasz boroknál nem az ár határozza meg a minőséget.  Itáliában 2 és 10 Euró között a legfinomabb borok között válogathatunk, a választással nem tudunk árnyékra vetődni. Náluk az természetes, hogy minden étkezéshez bor kerül az asztalra, ez nyilván korlátozza a drága borok érvényesülését.